Planéta pulzál, csendmalom õröl
benne, világít kéken a hold.
Planéta pulzál, csendmalom morzsol,
benne morajjá mélyül a holt
ũr hideg dallama, énekelj, Holdanya,
csillagzat, kométa, éjbeveszõ.
Énekelj, Holdanya, lüktet a planéta,
égi test, gázlabda, fekete mezõ.
Ó, örvény, éjszaka-massza, nehezül a mélység.
Lassan hajtja ugyanaz az álom minden részét
körbe-körbe, örök körökbe, anyag az anyagban,
planéta munkál minden magban, szakadatlan.
Ó, örvény, éjszaka-massza, nehezül a mélység.
Lassan hajtja ugyanaz az álom minden részét
körbe-körbe, örök körökbe, anyag az anyagban,
planéta munkál milliárd magban, eleven katlan mind.
Magma!
A kemence melegedne,
olvad, egyre izzik a szíve.
Ki a mélybõl, a sötétbõl,
vörösen tör fel, fel az égre.
Ez a kamra hamut õröl,
anyagot gyárt, gyúr üres ũrbõl.
Ásvány ásít fel a mélybõl,
le a kék hold hũlt üvegérõl.
Épül, alakul,
magból magasul!
Vashegyek! Rengeteg mélyetek mormol!
Kõhegyek zengenek, zúgnak a porból!
Vashegyek! Rengeteg mélyetek mormol!
Kõhegyek zengenek, zúgnak a porból!
Ez a rend idebenn.
Konok, szigorú.
Csilló titkok metszik a formát,
hidegen ragyog a hatalmas éj.
Érchegy csillog fehéren,
szikrát szór az éjben,
termeiben ütem zeng,
folyosóin ütem zeng.
Merev vonalat kalapál itt
minden testnek az erõ,
csarnokokban ütem zeng,
járatokban ütem zeng,
Vashegy, énekelj!
Vashegy, énekelj!