Imádott barátom, jó Petőfi Sándor
Szives üdvözlését ime küldi Jean d'Or
Vettem oh nagy férfi, ostoba leveled
De azért nem mondom: hujj ki! vagy le veled
Mert nem üres hólyag és nincsen ebbe szél
Kedves ostobaság mind, amit e beszél
És a sok giz gaz közt, ha ugyan jól értek
Van sok szép kaláris, s több ily becses értek
Dzsenko, My dear Dzsenko! Oh, Dzsenko
Dzsenko, My dear Dzsenko! Oh, Dzsenko
Minden dolgok előtt: én nem írtam Toldyt
Hanem (ez már más szó, tehát jó rím) Toldit
És evvel döntődik ama szörnyü per el
Melyet amint írod, Európa perel
Ha tehát még most is folyna a nagy harc ott
Kár egy y-ért, mondjad, víni harcot
Dzsenko, My dear Dzsenko! Oh, Dzsenko
Dzsenko, My dear Dzsenko! Oh, Dzsenko
Látom a derék hőst, ahol villog kardja
Ist das Schwert zum Fechten?" "Mellyik? Ez a kard? Ja
Többet nem beszélnek, hanem összecsapnak
Vére a németnek úgy foly, mint a csapnak
Sándor vitézünknek egy sem állhat ellent
Épen mint a semmit, úgy ontja az ellent
Dzsenko, My dear Dzsenko! Oh, Dzsenko
Dzsenko, My dear Dzsenko! Oh, Dzsenko
Dzsenko! Dzsenko
Dzsenko
Dzsenko