Sose volt számomra túl vonzó a tenger
Sem a görbülő horizont, sőt nem eszem halat
És most mégis egy hullám ébresztett reggelt
Minden gondom egy elhagyott poggyászban maradt
Olyan napokat éltünk, nem is hinnéd
Dühös dalokat írtunk, de nem maradt harag
Nem keresem a dalt, csak a boromat innám,
Úgyis felkap a szél, ha nem hagyod magad
Milyen betegség, ami ennyi erőt ad?
Milyen világ vár rád a havokon túl?
Saját prédád üldöz, tomboló ősvad,
Cethal támad, a vihar is dúl
Másnap a parton már más mellett kelek
Napok telhettek el, tán hetek
Sós ízű emlékek derengenek
Idegen emberek, furcsa helyek