Phorte - Soha Lyrics

Betemet a múlt, pedig a fele se dúlt fel
Nagy vihar volt bennem de a szele se fújt el
Kevesen értik, hogy mi zajlik a fejemben le
Rohan a világ és én keresem a helyem benne
Az milyen szerep lenne mit az élet rám szabna?
Szabadnak születtem, nem leszek lánc rabja!
Éreztem hogy hova visz az út mire ráléptem
Éreztem hogy erősebbé tesz amiket átéltem

Soha ne mondd hogy elég
A tűz mi benned ég őrzi a reményt
Soha ne félj
Fél élet is kevés ahhoz hogy élj

Keresem a választ
Támasztom a pultot, az élet lefáraszt
Az éj leple alatt agyalok
Hogy lépek le... hát viszlát magyarok!
Tisztán látom már, hogy hány év veszett el
Én vezetem az életem rég és már élvezettel
Néha meg kell próbálni kiszakadni
Értünk nem fog senki jót állni
Felejtés! merengés a múltba, minek ezt?
Szeretem a hazám, de mit tegyek ha kirekeszt?!
Kalandvágy? / maradj már / haladjál
Vágod a szabadság többet ér az aranynál

Soha ne mondd hogy elég
A tűz mi benned ég őrzi a reményt
Soha ne félj
Fél élet is kevés ahhoz hogy élj

Mindig mondtam, hogy más lesz mától
Vártam a csodát egy változástól
Már csak a távozás fájt
Rám egy új állomás várt
Hogy mit nyertem és mit vesztettem
Le sem szarom, mert a múltam eleresztettem
Igen ez lettem, nem az amit te látsz
A tűz mi bennem ég - na azzal ne játssz
Hányszor hittem hogy még van időm, de mire várjak?!
Hányszor hittem hogy nincs jövőm , mert hittem pár ideálnak
Vittem már keresztet, meg a terheket vállamon
Nem vállalom hogy rápakold a szennyed te is, MO ez már szánalom
De most szánom rá magam
A széllel a távolba szálljon a szavam
Muszáj a viszályokat rendezni feléd
Kötelék van köztünk - soha ne mondd hogy elég!