Karikásak a szemei a napnak
A felhők is csak kis helyet hagynak
Mennyire szomorú a másnap
Azután, hogy így abbahagytak
Maradok józan és ébren
Ne kelljen újra a múltra lépnem
Pakolok, ne legyek romban
De a kéz és az agy nincs ma szinkronban
Legbelül, durván legbelül vagy
Legbelül vagy
Idegesít, hogy dobban még rád
Szívemben laksz napi 24 órát
Az érintésed emléke is ráz
Rövidre fog ez az érzelempóráz
Főzök egy kávét magamnak
Hogy úgy tűnjön, világra van ablak
Keserű egyedül, nesze neked
A kávét amúgy is te szereted
Teszek-veszek, hogy múljon a nap
Az éjfél még fél, nem jön hamarabb
Bejárom Dél-Budát, nem elég
Kettévágom a délutánt, de még
A mutatóujjam a törlés gombon, most már tényleg, ezt hányszor mondom?