Siri csend az éjjel,
õrültek almaid,
ne varj, indulj el,
legyen erõd!
Az ész ritkasag,
kiveszõ, de még reménykedsz,
igy élsz, félve lépsz,
de beletörõdsz!
Soha ne add fel a reményt!
Mindig falnak ütközöl,
ha csak hangod tündököl,
fiu, rajta! Semmi vész!
Szótlan néha többet érsz!
Csupa lang a nappal,
elégtek rég a percek,
egy sincs, nem vart meg
a muló idõ!
Az ut keskenyebb,
parttalan, de csak jarod,
igy élsz, félve lépsz,
mert idekötõdsz!