Letra de Lelkünkbõl de Edda

A gyertya szépen langol,
Nem fújja mar a bantó szél.

A viasztest elolvadt,
Valahol új életre kél.
A Föld mar elengedte,
Az égen egy csillag ragyog.

Szelíden kérik Õt,
S Õ jatszik egy égi dallamot.

Eggyé forrt kéz a húrral,
És mar egy új ütembe kezd.
Lassúbb és csöndesen szól,
Úgy üzeni: megérkezett.

Lelkünkbõl szól ez a dal.
Örökre velünk maradsz,
Õrizzük mosolyodat.

Vihar kialt kegyetlen,
Elvalaszt zord idõk keze.

Az ész hazug; ne engedd,
Ne, hogy a reményt elvegye!

A Föld mar elengedte,
Az égen egy csillag ragyog.

Szelíden kérik Õk,
S Õ jatszik egy égi dallamot.
Minden üvöltve lazad,
Hol van az elrabolt hitünk?
A lelked halhatatlan,
De a fajdalom velünk

Lelkünkbõl szól ez a dal.
Örökre velünk maradsz,
Õrizzük mosolyodat.