Pesten zúg az ég, Budán már látszódnak a fények
Mégis menni kell és mégis menni kell, mert éget
Az élet! Úgy félek!
Lánchídon táncol a fény, egy dimenziót lépek
Romokból kocsma készül, benne a nők fájóan szépek
A várhegyen vörös a hajnal
Józanság jön a kelő nappal
Jön a reggel
Én csak megyek, én csak megyek tovább
Nincs kivel és nincs hová
Én csak megyek, én csak megyek tovább
Nagyon fáj, a múltad vesd le, mint egy kinőtt ruhát
Neked egész héten hétfő, nekem minden este péntek
Te a holnapra gyűjtesz, én a jelenben élek
Várom már, hogy dönts: na jössz? vagy itthon hagylak téged
Itt az utolsó esély, hátra nem nézek