Zord, kárpáti tájon
Posztkádári álom
Törött szárnyú turulmadár
Mégsem lettem magyar tanár
Bazmeg
Már semmi sem hat meg
Koszlott roncsok
Romlott korcsok
Keresztelő kútba fojtott sorsok
Add el a lelked, hogy felérj a csúcsra
A lejtőn lefelé gurulhatsz
Alkoholizmus, kuruc dac
Kuruc dac
Kukákban matató homleszek
Eldobott kaparós, sorsjegyek
Lellei piacról valami Gucci
Nagy gerezd kenyér, hazai punci
Túltoltam már néhányért
0.8 albán, 4k-ért
Ez lesz a vége a lelkedet fűtő kínzó vágynak
A birtoklásnak
Feladsz mindent, csak hogy megszerezd azt a szart
Amit úgy is majd kidobsz másnap
Félelem őrli a lelkedet
Hogy a kényelem törli a szellemet
Kacagó urak csak iszogatnak
És a hanyatló nyugattal riogatnak
Spengler nevet
Az éjszaka nem lesz meleg
Délibáb ellenfelek
A tömegben elvesztelek
Sebes a múlt, romba döntött hitéletek
A-priori szintetikus ítéletek
És bármit tegyél, nincsen szavad
De a holland turistáknak mindent szabad