Egy éjszaka... lenn a kikötőben egy sötét sarkon meglepődtem
Ott, ahol vérszagot hord a szél, az öreg halász Jónásról mesél
Csak álltam és láttam Bélát döfni, karjában Évát hörögni
Kicsordult az a piros vére és a mellén folyt le a medencébe
Kés villant... erőm elillant. Béla szúrt egy holtomiglant
Kibuggyant az a piros vérem, csak hálni járt már belém a lélek
Csak szálltam és láttam Évát nyögni és Bélát kést törölni
Éjfél múlt már a kikötőben, ahogy vérünk patakzott a tengerbe
Hajnalban a két test csobbant, úgy merültünk darabokban
Vér oszlott szét a hideg vízben; így ért minket el a végzet
Csak úsztunk és láttuk Jónást jönni, és a halászt cettel küszködni
Így van hát, már nincs mit tenni. Volt aznap a halaknak mit enni