Napjaid súlya egy nappal könnyebb
Elmúlt egy éjjel, de ma sem találtad őt
Őt, őt, őt
Vízióid között gyorsan lépked
Megzavarva a közelséget
Ma ne, ma ne, ma ne, ma ne
Ma ne engedj el
Ma ne tűntesd el
Magadból, azt aki én vagyok
Ma ne áldozz fel semmiért
Amiért majd úgyis meghalok
Ma ne mondd el a titkaimat
Mert nem akarom tudni, hogy jól tudod
De sorba állok a semmiért
Mert tőled már az is jó nagyon
Ma ne!
Vízióid televízióként, ontják magukból a véradást
Az álomból mámor lesz, a mámorból meg ráadás
Az élőből alvó, az alvóból oroszlán
Az állomás végén, egy más álom vár
Ma ne
Ma ne engedj el
Ma ne tűntesd el
Magadból, azt aki én vagyok
Ma ne áldozz fel semmiért
Amiért majd úgyis meghalok
Ma ne mondd el a titkaimat
Mert nem akarom tudni, hogy jól tudod
De sorba állok a semmiért
Mert tőled már az is jó nagyon
Ma ne!
Vergődő hal képében, levelet fúj az utcán a szél
Vérgödörben egy görbe estén, halált játszol míg megkísért a vég
A vég, a vég, a vég
Miért igyak szerelmet ha nem kívánom
Miért vagyok rosszul ha nem hiányzol
Vagy mégis? szerinted hazudok én is
Ma ne engedj el
Ma ne tűntesd el
Magadból, azt aki én vagyok
Ma ne áldozz fel semmiért
Amiért majd úgyis meghalok
Ma ne mondd el a titkaimat
Mert nem akarom tudni, hogy jól tudod
De sorba állok a semmiért
Mert tőled már az is jó nagyon
Ma ne!
Én szeretem azt ha az álomnak vége
S ha a színesből, újra télre vált
Hátulról előre, ugyanazt látom
Tükörképem, csak egy változás
Ő itt van újra, egy testbe bújva
Némán beszélünk, már megszokás
Hallgatom, ahogy nekem hallgat
Majd búcsúzik és megy tovább
De ne
Ma ne
Ma ne engedj el
Ma ne tűntesd el
Magadból, azt aki én vagyok
Ma ne áldozz fel semmiért
Amiért majd úgyis meghalok
Ma ne mondd el a titkaimat
Mert nem akarom tudni, hogy jól tudod
De sorba állok a semmiért
Mert tőled már az is jó nagyon
Ma ne!