Kinyílt a kapu, az égi terembe léptél
Megtört a tabu, ahol még senki ott vért kértél
Fehér a ruha, vádlón tekint rád arcuk
Elég a tudat, nem volt hiába harcuk
Kórusként zengõ világot borítva lángba
Elégedett õ, boldog már e tettet látva
Vért vér ér
E létért éltél
Fényként védtél
Vélt vétket tettél
Ítélj már Uram, būnüket szó nélkül tenném
Fel a vérpadra, hol sikolyuk zenghet oly gyengén
Mint õ, és én... emléke lennék
Elhaló fény a végnek is a legvégén
Vért vér ér
E létért éltél
Fényként védtél
Vélt vétket tettél
Vért vér ér
E létért éltél
Fényként védtél
Vélt vétket tettél
Vért vér ér
E létért éltél
Fényként védtél
Vélt vétket tettél