Múlásról mesél bennem is december
Fázik kő, fa, rög, és benne ember
Mondják, idén is lesz majd karácsony
De nehéz hinni, átlátni a rácson
Mi majd és végenincs között feszül
Most hó esik. Kint, bent csendesül
Múltról mesél bennem is december
Hallgatja kő, fa, rög, benne ember
Kristály olvad: szememben a múlt
Nézd! Egy pihe hűlt helyedre hullt
Hallgat kő, fa, rög, bennem az ember
Mondd, mit mesélsz rólam majd, december?
Minek hallgatni most, ha hív az ünnep?
Kik elmentek, tán újra szembejönnek
És a város homlokán felizzik még a
Lánglidércek színes diadémja
Tárt karokkal, hóesésben állunk
Talán késett számvetésre várunk
Öleld át, súgd fülébe a titkot
Kösd össze, mi régen elszakított
Meztelen légy, ha jön a karácsony
És átszakad az ég is, mint a bársony
Ha kimondod mind, mi bent maradt
Titkod övé: így add meg magad
Akár itt vagy, akár messzi csendben
Kristály hullik, árva árny se rebben
Fénypötty-kórus csendül hűvös éjben
Hogy kezünk, légy bárhol, összeérjen
Ma éjjel rólunk meséli december
Hogy egy kő, fa, rög, és benne ember
Bárhogy lesz: idén is van karácsony
Mert hó hullik és téged-engem átfon
Ajkamon olvad, szemhéjadra ül
Puha pihéken ég, föld egyesül
Lélegzetünkben szüless újra, ember
Léleklilán lángolj fel, december!