Csak a fák
Tudják, amit én
Csak a fák
Az ég tengerén
Moszat-erdő, alma
Hull alá és mérgez
Titokká lesz, kérdez
Szívem semmiséghez
Hasonul és árva
Végtelenbe zárva
Teli sötétséggel
Ments meg meleg fényeddel most
Peron mellett zápor
Szemedből a fától
Nem látod, mit rejtek
S én is csak felejtek
De tanulhatok még
De tanulhatok még
Csak a víz
Húzódik a parton
Csak a víz
Mossa le az arcomról a
Tenger gyöngyözését
Szívednek verését - hallom
Szüntelen, ha alszom
Párnába az arcom
Temetve halál után
Nem marad más, csak a magány
Te sem vagy itt már talán
És én sem vagyok igazán
Hideg van és félek
Hogy meggyűlöltél végleg
A nap kihűlt, Holdé lett
S elszállt minden élet
De tanulhatok még
De tanulhatok még
Csak a szél
Száríthatja arcom
Csak a szél
Szabadít meg harcomtól
Ha lefúj, csak úgy lépek,
Magamtól még félek
Bocsáss meg, hibáztam
Megint jól eláztam - nekem
Nincs már se mentségem
Se kezdetem, se végem,
Se álmom, szenvedélyem,
Se Istenem, se képem - rólad
Mosolygó virágról
Szirmaidból fátyol
Felhő takar napot
S beborítja arcod
De változhatok még
De változtatok még
Csak a fák, a víz, a szél
Csak a fák, a víz, a szél
Csak a fák, a víz, a szél
Csak a fák, a víz, a szél
Csak a fák
[Csak a fák, a víz, a szél]
Csak a víz
[Csak a fák, a víz, a szél]
A szél