Szerettem volna megadni
Mivel a világ tudom hogy tartozik
És tudom azt is hogy haragszik
Kinek a múltban élnek az adósai
Kettő helyett akartam élni
Mentők zaja helyett neked zenélni
Csörgők zöreje helyett úgy dobolni
Hogy a hiány többé ne fojtson
Beláttam lassan a balgaságom
Nincs az a szív mi a túlvilágról
Ha visszahozná a boldogságot
Nem szakad ketté a valóságtól
Nincs az a vers ami elmulassza
Nincs az a hang ami lehalkítja
A hiányt mi tágul a szíveden
Csak az ölelésem ami csillapítja
Nincs szó nincs fény
Ami enyhítené
Ezt az űrt ezt a kínt
Csak az ölelésem segít
Szerettem volna ott maradni
Szerettem volna jól tagadni
Hogy bennem a felnőtt felfakadt
És nem cipelhetem a gyermeket
Aki egykor kezedben voltam
Most is itt vagyok de már nem a karodban
És tudom jól hogy nem adhatok
Neked két fiút hisz csak én vagyok
Beláttam lassan a balgaságom
Nincs az a szív mi a túlvilágról
Ha visszahozná a boldogságot
Nem szakad ketté a valóságtól
Nincs az a vers ami elmulassza
Nincs az a hang ami lehalkítja
A hiányt mi tágul a szíveden
Csak az ölelésem ami csillapítja
Nincs szó nincs fény
Ami enyhítené
Ezt az űrt ezt a kínt
Csak az ölelésem segít
Nincsen rá gyógyír és nincs is rá gyógyszer
Nem özvegy nem árva hisz nincs is rá szó sem
Tényleg megpróbáltam kettőként élni
De nem ment és nem tudtam mást mint ölelni
Nincs szó nincs fény
Ami enyhítené
Ezt az űrt ezt a kínt
Csak az ölelésem segít
Nincsen rá gyógyír és nincs is rá gyógyszer
Nem özvegy nem árva hisz nincs is rá szó sem
Tényleg megpróbáltam kettőként élni
De nem ment és nem tudtam mást mint ölelni