Megbántottam, sírt miattam és megtörtem
Ezért az öcsém mellé, engem is elföldelt
Had meséljem el neked a rövid történetét
Miért látod szememben, egy megalkuvó tekintetét
4-5 éves kisfiú lehettem talán
Az emelet parkettáján, pattogtattam a labdám
És cseppet sem örült az édesapám
Rám szólt hát dühösen, kiabált
Persze a szándék nem volt más
Mint, hogy a szomszéd haragját tompítsa
Hisz sokszor volt panasz rám
Ilyen korban ezzel én nem törődtem
Védtem magam és üvöltöttem
Utállak, ezt hőköltem
Mire apám arcán elindult egy könnycsepp
Sose láttam ilyet előtte
Fájdalmat, örömöt, vagy bármilyen érzelmet
Ez volt az első, hogy megreccsen
Az arcán a maszk, amit azóta hord
Hogy az öcsém születésénél
Komplikáció lépett fel
Azt hiszem innentől lett érzéketlen, jéghideg
De ezzel a mondattal átütöttem valamit
Komolyan sem mondtam, de megrepedtek falai
Szívébe férkőztek gyermeki szavaim
És megelevenedtek a fajdalmai
Nem felejtem el a vonásait
Ahogy arcáról törli a démonait
És a csenddel büntettet eztán napokig
A fürdőben kuporodtam, kértem anyámat
Bírja jobb belátásra apámat
Az egyetlen, mire igazán vágytam
Hogy apámnak azt mondjam: bocsánat
Nehezen de megtörte a bánat
Engem tartott a gyilkosának
A nevelésének kudarcának
Az igazságtalanság szónokának
Ez volt az első, hogy ártottam
Hiába csak egy szó, de bántottam
Előfordul ez a családokban
Nem tudtam, hogy érez, palástolta
Az első érzés, mit rajta láttam
A fájdalom volt, mit én csináltam
És ebben a percben megfogadtam
Úgy élek majd a mindennapokban
Amivel nem árthatok másoknak
Szép gondolatnak hat elsőre
De gyávaságom ennek eredője
A lelkem mélyébe vésődve
Ha harag feszít, majd eltörölnek
A csend ennek csak az eszköze
Az elhagyás pedig sírköve
Később mikor, tovább állt
Úgy tűnt el, mintha sosem lett volna apám
A gyermeki lelkemben pedig összeállt
Megbántottam, sírt miattam és megtörtem
Ezért az öcsém mellé, engem is elföldelt
FEKETE NAP - Bocsánat Lyrics
FEKETE NAP - Bocsánat Lyrics
We currently do not have these lyrics.
If you would like to submit them, please use the form below.
We currently do not have these lyrics.
If you would like to submit them, please use the form below.
Hungarian
Megbántottam, sírt miattam és megtörtem
Ezért az öcsém mellé, engem is elföldelt
Had meséljem el neked a rövid történetét
Miért látod szememben, egy megalkuvó tekintetét
4-5 éves kisfiú lehettem talán
Az emelet parkettáján, pattogtattam a labdám
És cseppet sem örült az édesapám
Rám szólt hát dühösen, kiabált
Persze a szándék nem volt más
Mint, hogy a szomszéd haragját tompítsa
Hisz sokszor volt panasz rám
Ilyen korban ezzel én nem törődtem
Védtem magam és üvöltöttem
Utállak, ezt hőköltem
Mire apám arcán elindult egy könnycsepp
Sose láttam ilyet előtte
Fájdalmat, örömöt, vagy bármilyen érzelmet
Ez volt az első, hogy megreccsen
Az arcán a maszk, amit azóta hord
Hogy az öcsém születésénél
Komplikáció lépett fel
Azt hiszem innentől lett érzéketlen, jéghideg
De ezzel a mondattal átütöttem valamit
Komolyan sem mondtam, de megrepedtek falai
Szívébe férkőztek gyermeki szavaim
És megelevenedtek a fajdalmai
Nem felejtem el a vonásait
Ahogy arcáról törli a démonait
És a csenddel büntettet eztán napokig
A fürdőben kuporodtam, kértem anyámat
Bírja jobb belátásra apámat
Az egyetlen, mire igazán vágytam
Hogy apámnak azt mondjam: bocsánat
Nehezen de megtörte a bánat
Engem tartott a gyilkosának
A nevelésének kudarcának
Az igazságtalanság szónokának
Ez volt az első, hogy ártottam
Hiába csak egy szó, de bántottam
Előfordul ez a családokban
Nem tudtam, hogy érez, palástolta
Az első érzés, mit rajta láttam
A fájdalom volt, mit én csináltam
És ebben a percben megfogadtam
Úgy élek majd a mindennapokban
Amivel nem árthatok másoknak
Szép gondolatnak hat elsőre
De gyávaságom ennek eredője
A lelkem mélyébe vésődve
Ha harag feszít, majd eltörölnek
A csend ennek csak az eszköze
Az elhagyás pedig sírköve
Később mikor, tovább állt
Úgy tűnt el, mintha sosem lett volna apám
A gyermeki lelkemben pedig összeállt
Megbántottam, sírt miattam és megtörtem
Ezért az öcsém mellé, engem is elföldelt
Ezért az öcsém mellé, engem is elföldelt
Had meséljem el neked a rövid történetét
Miért látod szememben, egy megalkuvó tekintetét
4-5 éves kisfiú lehettem talán
Az emelet parkettáján, pattogtattam a labdám
És cseppet sem örült az édesapám
Rám szólt hát dühösen, kiabált
Persze a szándék nem volt más
Mint, hogy a szomszéd haragját tompítsa
Hisz sokszor volt panasz rám
Ilyen korban ezzel én nem törődtem
Védtem magam és üvöltöttem
Utállak, ezt hőköltem
Mire apám arcán elindult egy könnycsepp
Sose láttam ilyet előtte
Fájdalmat, örömöt, vagy bármilyen érzelmet
Ez volt az első, hogy megreccsen
Az arcán a maszk, amit azóta hord
Hogy az öcsém születésénél
Komplikáció lépett fel
Azt hiszem innentől lett érzéketlen, jéghideg
De ezzel a mondattal átütöttem valamit
Komolyan sem mondtam, de megrepedtek falai
Szívébe férkőztek gyermeki szavaim
És megelevenedtek a fajdalmai
Nem felejtem el a vonásait
Ahogy arcáról törli a démonait
És a csenddel büntettet eztán napokig
A fürdőben kuporodtam, kértem anyámat
Bírja jobb belátásra apámat
Az egyetlen, mire igazán vágytam
Hogy apámnak azt mondjam: bocsánat
Nehezen de megtörte a bánat
Engem tartott a gyilkosának
A nevelésének kudarcának
Az igazságtalanság szónokának
Ez volt az első, hogy ártottam
Hiába csak egy szó, de bántottam
Előfordul ez a családokban
Nem tudtam, hogy érez, palástolta
Az első érzés, mit rajta láttam
A fájdalom volt, mit én csináltam
És ebben a percben megfogadtam
Úgy élek majd a mindennapokban
Amivel nem árthatok másoknak
Szép gondolatnak hat elsőre
De gyávaságom ennek eredője
A lelkem mélyébe vésődve
Ha harag feszít, majd eltörölnek
A csend ennek csak az eszköze
Az elhagyás pedig sírköve
Később mikor, tovább állt
Úgy tűnt el, mintha sosem lett volna apám
A gyermeki lelkemben pedig összeállt
Megbántottam, sírt miattam és megtörtem
Ezért az öcsém mellé, engem is elföldelt
Writer: Dávid Hámori
Copyright: Lyrics © O/B/O DistroKid
Copyright: Lyrics © O/B/O DistroKid