Soha nem lattam még, hol kel föl a nap,
Soha nem aludtam at, éjszakaimat.
Hínarszalak húztak le a mélybe,
Önmagam allítottam félre.
Zart ajtókat nyitottam ki masnak,
Nem hívtak baratnak, és nem hívtak tarsnak,
A lenyugvó nap mindig mashol ért,
Ezer színével borult ram az éj.
Ram zuhant minden, minden, mi nem kellett masnak,
Rossz íze lett a sötét, a sötét éjszakaknak.
Életemben sok mindent megpróbaltam,
Külvarosok elõttem, utanam.
Az egek felé kialtottam,
Rosszat soha nem akartam.