Ülj most mellém kedves,
És kérlek, hallgass kicsit ram:
Az almunk véget ért mar,
Nincs tovabb.
Tudom, most minden mas lesz,
És egy holnap a megoldas.
Te nem érzed,
Csak éled a valtozast.
Hogyha hallhatnad,
Ahogy lélegzem,
Ahogy teljes szivvel éreztem,
Amikor elengedsz majd,
S mindent masképp latsz.
Refrén:
Mert van ugy, hogy néha menni kell
Ne sirj, most érd be ennyivel,
A szivemben mindig ott leszel,
Mert én nem felejtelek el.
Van ugy, hogy néha menni kell,
Ne sirj, most érd be ennyivel,
A szivemben mindig ott leszel,
Soha nem felejtelek el.
Elkisér majd minden,
Ami kettõnktõl volt szép,
Ahogy faba véstük rég egymas nevét.
Emlékezz majd arra,
Hogy volt egy dal, mi a miénk volt,
És elhittük, hogy mindig nekünk szólt.
Hogyha hallhatnad,
Ahogy lélegzem,
Ahogy teljes szivvel éreztem,
Amikor elengedsz majd,
S mindent masképp latsz.
Refrén