Artur - Költőkirály Lyrics

Tegnap még azt hittem
Ártatlan látomás
A fejemet feszítő, kitüremkedő tojás
A héja szétrepedt
Kibújt egy kisgyerek
Egy gyenge pillanat
És a nyakamat átmetsző felnőtt férfi lett

A kényszer köntösét
Vállán hanyagul átveti
A falakon átmászik
A kerítést szétszedi
A koponyán kinn rekedt
De a járást ismeri
Nyomában gyűrött firkapapírok
És egy levágott fejű költőzseni

Vagyis én...
Micsoda szégyen
Hogy ez a lecsúszott senki én vagyok
És már övé az összes érdemérmem
Azt mondja: "Kár! Kár! Kár!
Te kibaszott költőkirály
Most már kár, kár, kár"
És az öklét a torkomon lenyomva várja
Hogy elszáradt fű legyek
Elillant szesz legyek
A földön koppanó szél legyek
Vagy ezekből egyveleg
Elszáradt fű legyek
Elillant szesz legyek
A földön koppanó szél legyek
Vagy ezekből egyveleg

Rohadt egy rémálom
Minden este ráz, minden este
A sárgára izzadt párnán
Hányódó fejem vágyik a torz kis testemre
Már rég elvonszolta
Ördögi terve kész
Egy üres vadverem
Nem kell ép balkéz
Nem kell ép csontozat
Nem kellenek ép vesék
"Ott a fejed, te költő kapitány
Majd oda gurítom én, ahova kérsz"

Elszáradt fű legyek
Elillant szesz legyek
A földön koppanó szél legyek
Vagy ezekből egyveleg
Elszáradt fű legyek
Elillant szesz legyek
A földön koppanó szél legyek
Vagy ezekből egyveleg